András napi bál

András napi bál

Az András-nap, november 30, Szent András apostol ünnepe. A népi kalendáriumban ennek kapcsán november hónapot is Szent András hava néven illették. E nap a néphagyományban az advent közeledtét jelzi, mivel a hozzá legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja.  Az adventi böjti időszak előtti utolsó jeles nap, amikor az Erzsébet- és a Katalin-nap után még egyet lehetett mulatni. Egyben ezzel a nappal indultak a disznóvágások (-ölések) és természetesen a disznótoros összejövetelek. András-nappal kapcsolatban rengeteg szokást, hagyományt eleveníthetnénk fel, egy biztos, a tél sem vette el őseink kedvét egy kis játéktól. András naphoz rengeteg praktika fűződik. Közismert az András napi ólomöntés és gombócfőzési varázslás. A megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata a leendő férj foglalkozását mutatja. A hajadon lányok gombócokba férfineveket tartalmazó cédulákat tettek. A víz tetejére elsőnek feljött gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. András napot a disznóölés kezdő napjának is tartották. Már elég hidegre fordult ekkorra az idő, a hurka, kolbász, sajt, szalonna kifagyott, így sokáig elállt a kamrában. A disznóölés velejárója volt – a ma már kivesző – disznótor, a rokonoknak, jóbarátoknak rendezett lakoma. Vacsora idején sokfelé szokás volt a "maskurába" öltözöttek kántálása. Ha ismerősök voltak, az álarcokat levetve, helyet kaptak az asztalnál egy kis kóstolásra.Nem volt ajánlatos a kántálók elutasítása, mert akkor azok a jókívánságok helyett gúnyverseket kiabáltak a gazdára.